Gyakori kérdések

Nem minden horkolás hátterében áll alvási apnoe, ugyanakkor a rendszeres, erős horkolás - különösen, ha légzéskimaradással, fuldokló vagy horkantó hangokkal, illetve nappali álmossággal társul - indokolhatja az alvászavar kivizsgálását.

Nem. Az alvásdiagnosztikai vizsgálat nem jár fájdalommal. A méréshez használt érzékelők az alvás során különböző élettani adatokat rögzítenek.

Az alvási apnoe olyan alvászavar, amelynek során alvás közben ismétlődő légzéskimaradások vagy jelentős légzéscsökkenések jelentkeznek. Ezek megzavarhatják az alvás természetes folyamatát, ezért az érintett akkor is fáradtan ébredhet, ha látszólag megfelelő mennyiségű időt töltött alvással.

Egy-egy laborérték eltérése önmagában nem feltétlenül jelent betegséget. Az eredményeket mindig a többi laborértékkel, a panaszokkal, az előzményekkel és az általános egészségi állapottal együtt szükséges értékelni. Belgyógyászati konzultáció során a szakorvos segíthet az eltérések értelmezésében és szükség esetén a további kivizsgálás meghatározásában.

Igen. A tartósan magas vagy ingadozó vérnyomás kivizsgálása fontos, mivel annak hátterében különböző tényezők és betegségek állhatnak. A belgyógyász a vérnyomásértékek, az általános egészségi állapot és az esetleges társbetegségek alapján határozhatja meg a szükséges további vizsgálatokat és kezelést.

Egy általános belgyógyászati szakorvosi vizsgálathoz rendszerint nem szükséges éhgyomorra érkezni. Amennyiben a konzultációhoz kapcsolódóan olyan labor- vagy egyéb vizsgálat történik, amely speciális előkészületet igényel, arról előzetesen tájékoztatást kap.

A belgyógyászati vizsgálat részletes kórelőzmény-felvétellel és a jelenlegi panaszok átbeszélésével kezdődik. Ezt fizikális vizsgálat követi, amelynek része lehet többek között a szív és a tüdő meghallgatása, a has vizsgálata és a vérnyomás ellenőrzése. A szakorvos a panaszok és a vizsgálati eredmények alapján szükség esetén további labor- vagy képalkotó vizsgálatokat javasolhat.

Belgyógyászati vizsgálat javasolt lehet többek között tartós fáradtság, gyengeség, szédülés, visszatérő hasi panaszok, emésztési problémák, vérnyomásproblémák, indokolatlan testsúlyváltozás vagy általános rossz közérzet esetén. Akkor is érdemes belgyógyász szakorvoshoz fordulni, ha több, látszólag egymástól független tünet jelentkezik, és nem egyértelmű, milyen szakterület felkeresése lenne indokolt.

Nincs minden cukorbeteg számára egyformán megfelelő étrend. 

Az étkezés összeállításánál számít többek között a kezelés módja, a testsúly, a fizikai aktivitás, az egyéb betegségek és az egyéni életmód. 

A cél egy hosszú távon is tartható, kiegyensúlyozott étrend kialakítása, amely segíti a megfelelő vércukorszint fenntartását. Ebben segít a diabetológus szakorvos és a dietetikus szakember.

Az otthoni vércukormérés nagyon hasznos információt ad, de önmagában nem helyettesíti a rendszeres diabetológiai kontrollt és a szükséges laborvizsgálatokat. A kezelőorvos az otthoni értékeket, a HbA1c eredményt, az aktuális terápiát és az általános egészségi állapotot együttesen értékeli.

Nem. A kezelés módja függ a cukorbetegség típusától, az aktuális vércukorértékektől, az általános egészségi állapottól és számos egyéni tényezőtől. A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében az életmódváltás mellett különböző gyógyszeres terápiák is alkalmazhatók, és nem minden páciensnek van szüksége inzulinkezelésre.

Nem feltétlenül. Egyetlen emelkedett éhgyomri vércukorérték alapján általában nem állítható fel diagnózis. Az eltérés mértékétől függően ismételt vércukormérésre, HbA1c-meghatározásra vagy más vizsgálatra is szükség lehet. A diabetológiai kivizsgálás célja annak tisztázása, hogy átmeneti eltérésről, prediabéteszről vagy cukorbetegségről van-e szó.

A HbA1c - más néven glikált hemoglobin - az elmúlt körülbelül 2–3 hónap átlagos vércukorszintjéről ad információt. Fontos szerepe van a cukorbetegség felismerésében és a már diagnosztizált diabétesz kezelésének nyomon követésében is. Az eredményt a diabetológus mindig az egyéb laborértékekkel és az egyéni állapottal együtt értékeli.

A cukorbetegség sokáig akár tünetmentes is lehet. Előfordulhat azonban fokozott szomjúság, gyakori vizelési inger, fáradékonyság, homályos látás, lassabban gyógyuló sebek, visszatérő fertőzések vagy nem szándékos fogyás. A 2-es típusú cukorbetegséget ezért gyakran egy rutin laborvizsgálat során fedezik fel.

Ahhoz, hogy hogy hosszútávú eredményt érjünk el, új szokásokat szükséges kialakítanunk. Vagyis olyan új cselekvéseket, melyek ismétlődnek és ezt fenn is tudjuk tartani. Ez akkor fog menni, ha ezek valóban apró lépések, beilleszthetőek a napirendbe és ami a legfontosabb, valóban azok, amik közelebb visznek a célhoz.

A több apró változtatás -melyek nem jelentenek így nagy terhet-, hozzák meg a valódi eredményt. Hiszen a változtatásokkal mi is változunk és alakulunk folyamatosan.

Indulásnak elég lehet például megnövelni a zöldségek arányát az étrendben a 3 főétkezés során, vagy növelni a napi lépésszámot vagy néhány alapanyagot kicserélni.

Talán a legnagyobb tévhitek egyike ez. Az inzulinrezisztencia kialakulásában az étkezésen túl számos más tényező szerepet játszik, mint például a (bél)flóra eltolódása, tápanyaghiány, egyes gyulladásos állapotok, fizikai aktivitás hiánya, stressz.

Ezért, ha azt gondoljuk hogy egy-egy élelmiszer a bűnös ezért az állapotért, tévúton járunk.

Ami fontos viszont, az az elfogyasztott mennyiség, az elkészítés módja, hogy mikor, mivel esszük. Ha ezeket jól beállítjuk, mellétéve az életmódbeli tényezőket, messzebbre jutunk mint a szükségtelen -és valljuk be- életszerűtlen megszorításokkal.

Az, hogy hogyan gondolkodunk az étkezéseinkről, nagyon fontos. Ha azt gondoljuk hogy egy étel jó vagy rossz vagy netán hogy szabad vagy bűnözünk ha megesszük, akkor akár észrevétlenül sodorhatjuk magunkat felesleges aggodalmak közé.

Tapasztalatom szerint sokkal eredményesebb ha megengedőek, elfogadóak vagyunk magunkkal úgy, hogy megtanuljuk az alapokat.

Csalónap helyett a 80/20-as szabályt tanítom a konzultációkon, ami azt jelenti, hogy a közösen kialakított étrendi alapokat 80%-ban tartjuk és a maradék 20% az a mozgástér, amit az élethelyzetünk, lehetőségeink miatt kiaknázunk. És ez teljesen rendben van így!

A perimenopauza időszakában (akár a 40-es évek elejétől kezdődhet és 10 évig is eltarthat) a fehérje-, zsír- és szénhidrát-anyagcsere is romlik, a bélflóra összetétele változik, ezek következményeként az idegrendszeri funkciók is módosulnak. Mindez pedig tüneteket okoz.

Ha a megelőző évtizedekben a szokásaink nem támogatták megfelelően a szervezetünk műküdését, (pl. nem ettünk rendszeresen és sok zacskós ételt fogyasztottunk, nem volt az életünk része a mozgás, elhanyagoltuk a pihenést és a folyadékbevitelre sem figyeltünk), sajnos sokkal nagyobb az esélyünk arra, hogy ebben az időszakban úgy fogjuk érezni hogy „minden elromlott” és a testünk nem engedelmeskedik.

Ilyenkor a megoldás az, hogy feltérképezve az állapotot, elkezünk apró lépésekkel olyan új szokásokat kialakítani, ami ezt a fiziológiás állapotot javítani tudja. Már egészen kis módosítások is hatalmas változást tudnak hozni a mindennapok jobb megélésében!

A testsúlycsökkentésben az első alapelv az, hogy kalóriadeficitet kell elérnünk. Az, hogy az étrend mentes a gluténtartalmú gabonáktól, önmagában nem garancia arra, hogy ez az első alapelv megvalósul. A „mentes” étrendek célja az, hogy az allergiával, intolerancióval élők esetén a reaktív élelmiszerek kizárásával csökkentsük a szervezet immunreakcióit; a testsúly változása így nem releváns kérdés.

Gyakran tapasztalom, hogy a „mentes” étrenden élők étrendje számottevő feldolgozott, zacskós élelmiszert tartalmaz, mert kifejezetten keresik a helyettesítő termékeket ahelyett, hogy a természetesen mentes (jelen esetben pl. rizs, hajdina, quinoa, amaránt, köles) variációkat választanák.

A válasz tehát alapvetően nem, nem is célja, sőt, rejthet veszélyeket is. Viszont ebben a kérdésben is érdemes az egyéni állapotot, lehetőségeket és célokat figyelembe venni és komplexitásában kezelni a kérdést.

Nagyon gyakran azért nem vagyunk éhesek reggel, mert az előző napi étkezésünk-pihenésünk nem volt megfelelő. Gyakran előfordul az is, hogy ezek a szokások évtizedekig elkísérnem bennünket és kialakul az a kép, hogy ”ilyen vagyok”, „így van rendjén”.

A reggeli étel, mozgás és fény segít elindítani az anyagcserénk normál működését, így ha a hosszútávú egészségmegőrzés a cél, akkor mindenképpen javasolt reggelit beiktatni.

A reggeli nélküli kávé koffeintartalma csak olaj a tűzre és tovább rontja azt az anyagcserekört, melyet szeretnénk megszakítani.

A reggelizést is meg kell tanulni. Ez kezdetben lehet csupán pár falat, pl. negyed szelet kovászolt kenyér 1 szelet sajttal és pár uborkakarikával. Majd ahogy ez a napi rutin része lesz, alakul át a napi étkezés ritmusa és érezhetjük hogy energikusabbak, „kisimultabbak” leszünk.

Az emlő ultrahang alapvetően a menstruációs ciklus bármely szakaszában elvégezhető. Bizonyos esetekben azonban az emlők hormonális eredetű érzékenysége miatt kényelmesebb lehet a menstruációt követő időszakban elvégezni a vizsgálatot. Újonnan észlelt csomó vagy más aggasztó tünet esetén azonban nem érdemes a vizsgálatot a ciklus miatt halogatni.

Emlő ultrahang vizsgálat indokolt lehet, ha csomót, keményedést vagy egyéb elváltozást tapint a mellében, fájdalmat, váladékozást, bőr- vagy mellbimbó-elváltozást észlel, illetve ha az egyik emlő alakjában vagy méretében szokatlan változás következik be. Panaszmentesen, szűrő jelleggel is javasolt lehet az életkortól és az egyéni kockázati tényezőktől függően.

A tapintható emlőcsomó hátterében számos, akár jóindulatú elváltozás is állhat, ezért önmagában egy csomó észlelése nem jelenti azt, hogy rosszindulatú betegségről van szó. Ugyanakkor minden újonnan észlelt vagy megváltozott emlőelváltozást érdemes mielőbb kivizsgáltatni.

Az emlő ultrahang fájdalommentes, sugárterheléssel nem járó vizsgálat. A vizsgálófejet kontaktgél segítségével mozgatják az emlő bőrfelszínén. Érzékeny vagy fájdalmas terület vizsgálatakor a nyomás átmenetileg kellemetlen lehet.

Fülzsírdugó esetén jelentkezhet füldugulás, tompább hallás, feszítő érzés, esetenként fülzúgás is. A dugót nem érdemes otthon különböző eszközökkel megpróbálni eltávolítani, mert ezzel mélyebbre kerülhet vagy megsérülhet a hallójárat. Fül-orr-gégészeti rendelésen a fülzsír biztonságosan eltávolítható az állapotnak megfelelő módszerrel.

A fiberoszkópia a fül-orr-gégészeti endoszkópos vizsgálatok egyik formája. A vizsgálathoz egy vékony, hajlékony optikai eszközt – fiberoszkópot – használnak, amelyet általában az orron keresztül vezetnek be. Segítségével a szakorvos többek között az orrgaratot, a garatot és a gégét, valamint a hangszalagok működését is meg tudja vizsgálni.

A hallójárat belsejének rendszeres tisztítása fülpiszkáló pálcikával nem javasolt. A pálcika a fülzsírt mélyebbre tolhatja, ami fülzsírdugó kialakulásához vezethet, emellett a hallójárat bőre vagy akár a dobhártya is megsérülhet. A fül külső, látható része óvatosan tisztítható, ha pedig dugulást, halláscsökkenést vagy fokozott fülzsírképződést tapasztal, érdemes fül-orr-gégészhez fordulni.

Gyakran visszatérő mandulagyulladás, tartós torokpanaszok, nyelési nehézség, kellemetlen lehelet, illetve jelentősen megnagyobbodott mandulák esetén érdemes szakorvoshoz fordulni. A fül-orr-gégész a panaszok és a vizsgálat alapján tudja megítélni, szükséges-e további kezelés vagy kivizsgálás.

Az orrvérzés hátterében gyakran az orrnyálkahártya kiszáradása vagy sérülése áll, de visszatérő panasz esetén más tényezők is szerepet játszhatnak. Gyakori, erős vagy nehezen csillapítható orrvérzés esetén érdemes fül-orr-gégészeti kivizsgálást kérni.

Igen. A fülzúgás – tinnitus – lehet átmeneti vagy tartós, egy- vagy kétoldali, és különböző okok állhatnak a hátterében. Különösen indokolt a kivizsgálás, ha hirtelen jelentkezik, csak az egyik fület érinti, hallásromlással, szédüléssel vagy egyéb panasszal társul.

Az időnként jelentkező fülzúgás gyakori jelenség, azonban ha rendszeresen visszatér vagy tartósan fennáll, kivizsgálása javasolt.

A tartós orrdugulás hátterében allergia, orrsövényferdülés, orrpolip vagy visszatérő gyulladás is állhat. Ha a panasz hosszabb ideje fennáll, érdemes szakorvosi vizsgálatot kérni.

Igen. A tartós stressz, az alváshiány, az intenzív fogyókúra vagy más testi-lelki megterhelés is hatással lehet a haj növekedési ciklusára. A hajhullás ráadásul gyakran csak hetekkel vagy hónapokkal a kiváltó tényező után válik észrevehetővé.

A fokozott hajhullás hátterében többek között vas- vagy más tápanyaghiány, pajzsmirigy- és hormonális eltérések, gyulladásos vagy autoimmun folyamatok, illetve bizonyos fertőzések is állhatnak. A kiváltó ok tisztázásához egyes esetekben laborvizsgálatra vagy további szakorvosi kivizsgálásra is szükség lehet.

Ha a hajhullás több héten keresztül intenzíven fennáll, a választék szélesebbé válik, foltos hajvesztés jelentkezik, vagy a fejbőr viszket, fáj, kipirosodik, sebesedik, illetve erősen korpásodik, javasolt a kivizsgálás.

Naponta átlagosan 50–100 hajszál elvesztése a haj természetes életciklusának része. Inkább a korábbi állapothoz képest bekövetkező jelentős változásra, a tartós hajhullásra vagy a haj látható ritkulására érdemes figyelni.

Igen. Különösen indokolt lehet a szív-érrendszeri állapot felmérése, ha több kockázati tényező – például magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint, dohányzás vagy családi halmozódás – is jelen van.

Igen. A magas vérnyomás hosszú ideig tünetmentesen is fennállhat, miközben növelheti egyes szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ezért fontos a rendszeres vérnyomásmérés, az eltérések kivizsgálása és szükség esetén a megfelelő kezelés.

A 24 órás vérnyomás-monitorozás (ABPM) nappal és éjszaka, meghatározott időközönként méri a vérnyomást. Segítségével pontosabb képet lehet kapni a vérnyomás napi változásairól, és többek között annak megítélésében is hasznos lehet, hogy valóban fennáll-e magasvérnyomás-betegség, illetve megfelelően hat-e a beállított kezelés.

A Holter EKG egy hordozható készülékkel végzett, hosszabb idejű EKG-monitorozás. Előnye, hogy a szív működését a mindennapi tevékenységek során is rögzíti, így olyan ritmuszavarok felismerésében is segíthet, amelyek egy rövid, nyugalmi EKG során éppen nem jelentkeznek.

A szívultrahang segítségével a szív felépítése és működése vizsgálható. Információt adhat többek között a szívüregek, a szívbillentyűk és a szívizom működéséről. A vizsgálat fájdalommentes és sugárterheléssel nem jár.

Az EKG a szív elektromos működéséről ad információt. Segítségével többek között bizonyos szívritmuszavarok és ingerületvezetési eltérések is felismerhetők. Fontos azonban, hogy a nyugalmi EKG az adott pillanat szívműködését rögzíti, ezért időszakosan jelentkező panasz esetén további vizsgálatra is szükség lehet.

A szívdobogásérzésnek számos oka lehet, és nem minden esetben áll mögötte szívbetegség. Kiválthatja például stressz, fizikai terhelés vagy nagyobb mennyiségű koffein is, ugyanakkor szívritmuszavar is okozhatja. Ha a panasz rendszeresen visszatér, tartósan fennáll, vagy mellkasi fájdalommal, légszomjjal, szédüléssel társul, érdemes kivizsgáltatni.

A cukorbetegség hosszú távon a vesék kisereit is károsíthatja, ezért diabétesz esetén fontos a vesefunkció és a vizelet rendszeres ellenőrzése. A korai eltérések sokszor még nem okoznak panaszt, ezért a megfelelő kontrollnak fontos szerepe van a vesekárosodás időben történő felismerésében.

A vizeletben megjelenő fehérje – proteinuria vagy albuminuria – bizonyos esetekben vesebetegség jele lehet, ugyanakkor átmenetileg más körülmények között is előfordulhat. Ismételten kimutatott vagy jelentősebb eltérés esetén további kivizsgálás javasolt.

Az eGFR a vesék szűrőfunkciójának becslésére szolgáló érték. Tartósan alacsony eGFR veseműködési zavarra utalhat, de az eredményt mindig az életkorral, a kreatininértékkel, az egyéb laboreredményekkel és az általános egészségi állapottal együtt szükséges értékelni.

A kreatinin egy, az izomműködés során keletkező anyag, amelyet a vesék választanak ki. Vérszintje ezért fontos információt adhat a veseműködésről. Az értéket ugyanakkor több tényező is befolyásolhatja, ezért önmagában nem elegendő a vesebetegség megállapításához.

A nefrológia elsősorban a vesék működésével és belgyógyászati eredetű vesebetegségekkel foglalkozik. Az urológia ezzel szemben a húgyutak és a férfi nemi szervek betegségeinek sebészeti és egyéb urológiai kezelésére fókuszál. Bizonyos panaszok esetén a két szakterület együttműködésére is szükség lehet.

A remegésnek számos oka lehet, és nem minden esetben utal neurológiai betegségre. Ha azonban tartósan fennáll, fokozódik, nyugalomban is jelentkezik, vagy akadályozza az írást, étkezést és más hétköznapi tevékenységeket, érdemes neurológiai kivizsgálást kérni.

A carotis ultrahang – más néven nyaki ér ultrahang vagy carotis Doppler/duplex ultrahang – egy fájdalommentes, sugárterheléssel nem járó vizsgálat, amelynek segítségével a nyaki verőerek állapota és a bennük zajló véráramlás vizsgálható. Segítségével felismerhetők többek között az érfalon kialakult plakkok és az érszűkületek.

A végtagzsibbadásnak számos oka lehet, az átmeneti idegnyomástól kezdve a gerincből kilépő idegek érintettségén és perifériás idegbetegségeken át különböző neurológiai vagy belgyógyászati állapotokig. A tartós, rendszeresen visszatérő vagy gyengeséggel társuló zsibbadást érdemes kivizsgáltatni.

A migrén az egyik leggyakoribb neurológiai eredetű fejfájástípus. Ha a migrénes rohamok gyakoriak, erősek, a korábbi kezelés nem megfelelően hat, vagy még nem történt kivizsgálás, érdemes neurológiai konzultációt kérni. A megfelelő kezelés nemcsak a rohamok enyhítésére, hanem bizonyos esetekben azok megelőzésére is irányulhat.

Érdemes neurológushoz fordulni, ha a fejfájás rendszeresen visszatér, egyre gyakoribbá vagy erősebbé válik, megváltozik a korábbi jellege, vagy jelentősen befolyásolja a mindennapi életet. A fejfájás típusának meghatározása segíthet a megfelelő kezelés kiválasztásában.

A menopauzát megelőző és követő időszakban jelentkezhet többek között cikluszavar, hőhullám, alvászavar, hangulati változás, hüvelyszárazság vagy kellemetlen együttlét. Ha ezek a tünetek jelentősen befolyásolják az életminőséget, érdemes nőgyógyászati konzultációt kérni.

A megfelelő fogamzásgátló módszer kiválasztásához fontos az egészségi állapot, a kórelőzmény, az esetleges kockázati tényezők és az egyéni igények áttekintése. A nőgyógyász ezek alapján tud megfelelő és biztonságos fogamzásgátlási lehetőséget javasolni.

A menstruáció bizonyos mértékű kellemetlenséggel járhat, azonban a mindennapi tevékenységet akadályozó, rendszeresen nagyon erős vagy egyre fokozódó fájdalmat érdemes kivizsgáltatni. A háttérben többek között endometriózis, mióma vagy más nőgyógyászati eltérés is állhat.

A hüvelyváladék mennyisége és állaga a menstruációs ciklus során természetesen változhat. Ha azonban szokatlan színűvé vagy kellemetlen szagúvá válik, jelentősen megnő a mennyisége, illetve viszketéssel, égő érzéssel, fájdalommal vagy más panasszal társul, érdemes nőgyógyászati vizsgálatot kérni.

A citológiai vizsgálat során a méhnyakról vett sejtmintában keresnek kóros sejtelváltozásokat. A HPV-vizsgálat ezzel szemben a méhnyakrák kialakulásában szerepet játszó magas kockázatú humán papillomavírus-típusok jelenlétét vizsgálja. A két módszer eltérő információt ad, és bizonyos esetekben egymást kiegészítve alkalmazható.

Az ízületi porckopás, vagyis arthrosis során az ízületet borító porc szerkezete fokozatosan károsodik. Jellemző tünete lehet a terhelésre jelentkező fájdalom, merevség és a mozgástartomány csökkenése. Leggyakrabban többek között a térd- és csípőízületet érinti.

A bütyök – hallux valgus – nem csupán esztétikai probléma lehet. Ha fájdalmat, cipőviselési nehézséget, gyulladást vagy járási problémát okoz, érdemes ortopéd szakorvoshoz fordulni. A kezelési lehetőséget az elváltozás mértéke és a panaszok súlyossága alapján lehet meghatározni.

Igen, különösen akkor, ha a lábboltozat eltérése fájdalmat, gyors kifáradást vagy járási panaszt okoz. A láb statikai eltérései nemcsak a lábfejet érinthetik, hanem a boka, a térd és más mozgásszervi területek terhelésére is hatással lehetnek.

Ha a térdfájdalom tartósan fennáll, rendszeresen visszatér, terhelésre fokozódik, duzzanattal, instabilitással vagy mozgásbeszűküléssel jár, érdemes kivizsgáltatni. A háttérben porckopás, túlterhelés, korábbi sérülés vagy más mozgásszervi eltérés is állhat.

Igen. A reumatológia része lehet a csontritkulás – osteoporosis – kivizsgálása, kezelése és hosszú távú gondozása. A szakorvos a kockázati tényezők, korábbi törések, laboreredmények és csontsűrűségmérés alapján értékeli az állapotot, és szükség esetén kezelést javasol.

A Bechterew-kór – más néven spondylitis ankylopoetica – egy krónikus gyulladásos reumatológiai betegség, amely elsősorban a gerincet és a keresztcsonti ízületeket érinti. Jellemző lehet a fiatalabb életkorban kezdődő, tartós derék- vagy hátfájdalom és a reggeli merevség, amely mozgásra sok esetben enyhül.

A reumatoid artritisz egy krónikus, autoimmun eredetű gyulladásos betegség, amely jellemzően több ízületet érint. Fájdalmat, duzzanatot és hosszan tartó ízületi merevséget okozhat. Korai felismerése és megfelelő kezelése különösen fontos az ízületi károsodás megelőzése vagy lassítása érdekében.

Gyulladásos eredetre utalhat, ha az ízület fájdalma mellett duzzanat, melegség, bőrpír vagy jelentős merevség jelentkezik, illetve a panaszok nyugalomban vagy éjszaka is fennállnak. A pontos ok megállapításához szakorvosi vizsgálat és szükség esetén további diagnosztika szükséges.

A rövid ideig tartó reggeli merevség bizonyos mozgásszervi problémák mellett gyakori lehet. Ha azonban az ízületek hosszabb időn keresztül merevek, nehezen „járatódnak be”, illetve duzzanat vagy fájdalom is jelentkezik, gyulladásos reumatológiai betegség lehetőségét is érdemes kivizsgálni.

Az ízületi fájdalom hátterében sérülés nélkül is számos ok állhat. Okozhatja például túlterhelés, porckopás, gyulladás vagy autoimmun betegség. Ha a fájdalom tartósan fennáll, több ízületet érint, vagy duzzanattal, bőrpírral és merevséggel társul, érdemes reumatológiai kivizsgálást kérni.

Egy adott csont vagy ízület pontos megítéléséhez gyakran több irányból készült röntgenfelvételre van szükség. Ezek együtt több információt adnak az adott terület állapotáról, mint egyetlen felvétel.

A három képalkotó eljárás eltérő technológiával működik, és más-más elváltozások vizsgálatára lehet alkalmas. A hagyományos röntgent gyakran alkalmazzák például csontok, ízületek és a mellkas vizsgálatára. A CT részletes, réteges képalkotást tesz lehetővé és szintén ionizáló sugárzást használ, míg az MR mágneses tér segítségével készít részletes felvételeket, ionizáló sugárzás nélkül. A megfelelő vizsgálati módszert mindig az adott panasz és klinikai kérdés alapján választják ki.

A röntgenvizsgálat ionizáló sugárzást alkalmaz, ugyanakkor a diagnosztikai vizsgálatok során a szükséges, lehető legalacsonyabb sugárdózis alkalmazására törekednek. Röntgenvizsgálatot akkor végeznek, ha annak várható diagnosztikai előnye indokolja a sugárterhelést.

Igen. Klinikánkon a röntgenvizsgálat beutalóhoz vagy szakorvosi javaslathoz kötött. A beutaló/szakorvosi javaslat alapján határozható meg pontosan, mely testtájról és milyen irányú felvételekre van szükség.

Anyajegy eltávolítására sor kerülhet orvosi javaslat alapján, illetve bizonyos esetekben akkor is, ha az elváltozás rendszeresen irritálódik, sérülésnek kitett helyen található vagy esztétikailag zavaró. Gyanús vagy megváltozott anyajegy esetén az eltávolítás előtt bőrgyógyászati vizsgálat javasolt.

Ha egy seb nem mutat megfelelő gyógyulást, ismételten szétnyílik, váladékozik, környezete pirossá vagy duzzadttá válik, illetve fokozódó fájdalom jelentkezik, érdemes orvoshoz fordulni. Cukorbetegség vagy keringési probléma esetén különösen fontos a nehezen gyógyuló sebek megfelelő ellenőrzése.

Ha a benőtt köröm környéke tartósan fájdalmas, duzzadt, piros, gyulladt vagy váladékozik, érdemes sebészeti vizsgálatra jelentkezni. Visszatérő probléma esetén olyan beavatkozás is szóba jöhet, amely a panaszt okozó körömrész kezelésére irányul.

A lipóma egy általában jóindulatú, zsírszövetből kiinduló csomó. Eltávolítása indokolt lehet, ha növekszik, fájdalmat vagy nyomási panaszt okoz, zavaró helyen található, illetve ha az elváltozás pontos természete tisztázásra szorul. A megfelelő kezelési lehetőségről sebészeti vizsgálat alapján lehet dönteni.

Igen. A dohányzás számos légzőszervi betegség kockázatát növeli, miközben egyes elváltozások hosszabb ideig kevés vagy semmilyen panaszt nem okoznak. Különösen hosszabb ideje fennálló dohányzás esetén érdemes orvossal egyeztetni arról, hogy az életkor, a dohányzási előzmények és az egyéni kockázati tényezők alapján milyen vizsgálatok indokoltak.

Az asztma tünetei közé tartozhat a visszatérő nehézlégzés, mellkasi szorítás, sípoló légzés és köhögés. A panaszok jelentkezhetnek például éjszaka, hajnalban, fizikai terhelés során vagy bizonyos allergénekkel való találkozást követően. A tünetek intenzitása időszakonként változhat.

A Prick-teszt egy bőrön végzett allergiavizsgálat, amelynek segítségével bizonyos belélegzett allergénekkel – például pollenekkel, háziporatkával vagy állati eredetű allergénekkel – szembeni érzékenység vizsgálható. Az eredményt mindig a páciens tüneteivel és kórelőzményével együtt kell értékelni.

A spirometria – vagy légzésfunkciós vizsgálat – a tüdő működésének vizsgálatára szolgáló fájdalommentes módszer. Megmutatja többek között, hogy mennyi levegőt és milyen sebességgel képes a páciens ki- és belélegezni. Fontos szerepe lehet például az asztma és a COPD felismerésében, illetve a már ismert légzőszervi betegségek követésében.

Ha a köhögés több héten keresztül fennáll, rendszeresen visszatér, fokozódik, vagy nehézlégzéssel, sípoló légzéssel, mellkasi panasszal, lázzal vagy egyéb tünettel társul, érdemes kivizsgálni. A tartós köhögés hátterében nemcsak tüdőbetegség, hanem például allergia, reflux vagy fül-orr-gégészeti probléma is állhat.

Igen. A vizeletinkontinencia nőknél is gyakori urológiai probléma, amely jelentkezhet például köhögés, tüsszentés vagy fizikai terhelés során, de sürgető vizelési ingerhez is társulhat. A megfelelő kezelés kiválasztásához fontos annak meghatározása, hogy milyen típusú inkontinenciáról van szó.

A PSA egy vérből meghatározható, prosztata által termelt fehérje. Értéke fontos információt adhat a prosztata állapotáról, de az emelkedett PSA önmagában nem jelent prosztatarákot. Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, gyulladás és más tényezők is befolyásolhatják, ezért az eredményt urológiai vizsgálattal együtt szükséges értékelni.

A prosztata fizikális vizsgálata a végbélen keresztül, rövid ideig tartó tapintással történhet. A vizsgálat általában nem fájdalmas, ugyanakkor rövid ideig kellemetlen lehet. Segítségével a szakorvos információt kaphat többek között a prosztata méretéről és tapintási jellemzőiről.

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás okozhat gyakoribb vizelési ingert, éjszakai vizelést, gyengébb vagy akadozó vizeletsugarat, nehezített vizelésindítást, illetve olyan érzést, mintha a hólyag nem ürült volna ki teljesen. A tünetek erőssége nem feltétlenül áll arányban a prosztata méretével.

A látható vér megjelenése a vizeletben minden esetben kivizsgálást igényel, akkor is, ha nem jár fájdalommal és csak egyszer fordult elő. Hátterében többféle húgyúti eltérés állhat, ezért fontos az ok tisztázása.

A gyakori vizelés hátterében számos ok állhat, például húgyúti fertőzés, túlműködő hólyag, férfiaknál prosztatamegnagyobbodás, de egyes belgyógyászati betegségek is okozhatják. Ha a panasz tartós, éjszaka is rendszeresen jelentkezik, vagy fájdalommal, sürgető ingerrel társul, érdemes kivizsgáltatni.

A várandósgondozás csapatmunka: a szülész-nőgyógyász elsősorban a várandósság orvosi nyomon követéséért, a szükséges vizsgálatokért és az esetleges eltérések felismeréséért felel. A védőnő ezzel párhuzamosan rendszeresen követi a kismama állapotát, tanácsadással segíti a várandósság alatt, és támogatást nyújt a szülésre, valamint a gyermek érkezésére való felkészülésben.

Természetesen. A várandósgondozás nem kizárólag vizsgálatokból áll: fontos része a kismama folyamatos tájékoztatása és felkészítése is. A kontrollok során érdemes megbeszélni a várandósság alatt felmerülő kérdéseket, valamint a szüléssel kapcsolatos bizonytalanságokat és egyéni szempontokat is.

A magzati szívműködés a várandósság korai szakaszában ultrahanggal válhat láthatóvá. Ennek pontos időpontja függhet a terhesség tényleges korától és az alkalmazott vizsgálati módszertől is, ezért egy nagyon korán végzett ultrahangon még nem minden esetben ábrázolható, általában 5-6. hetes kortól jellemző. 

Enyhe pecsételő vérzés többféle okból előfordulhat, azonban várandósság alatt jelentkező vérzést érdemes komolyan venni és jelezni a kezelőorvosnak. Erősebb vérzés, fájdalom vagy rosszullét esetén sürgős orvosi vizsgálat szükséges.

Pozitív terhességi tesztet követően érdemes nőgyógyászati vizsgálatra időpontot kérni. Az első vizsgálat megfelelő időpontját többek között az utolsó menstruáció időpontja és az esetleges panaszok határozzák meg. Amennyiben vérzés, erős fájdalom vagy más szokatlan tünet jelentkezik, mielőbbi orvosi vizsgálat indokolt.